2016 december 21-én derült ki hogy cukorbeteg vagyok. Pont karácsony előtt. Nagyon megijedtem, és úgy döntöttem hogy komolyan veszem a diétát. Elég szörnyűek a lehetséges szövődmények. Azóta nem ettem cukorral és fehér liszttel készült ételt. Nem volt könnyű. Az elején a félelem sokat segített. Azután jöttek a nehézségek. Gyorsan meguntam azokat az ételeket amiket az elején ettem. Új ízekkel nehezen barátkoztam meg. Például a hajdinát, quinoát és édes burgonyát elég sokáig kerültem, és az első próbálkozás nem volt meggyőző. Mostanra viszont a kedvenceim. Nem is emlékszem hogyan és mikor történt, de egy ideje már örömmel várom azokat az étkezéseket mikor ezek kerülnek az asztalra.

A másik nehézség az volt hogy a családommal is szerettem volna megszerettetni az általam fogyasztható ételeket. A férjemmel könnyűdolgom volt, ő támogatott és mindig sokkal szívesebben próbált ki új ízeket mint én. Sok étel neki ízlett először. Sokszor ő bíztatott hogy próbáljak ki egy-egy ételt. Viszont a gyermekeim sokkal kritikusabbak. A kisebbik sokszor kérte hogy neki inkább cukorral süssek-főzzek, de lassan már neki is sikerül a kedvére valót készíteni. 

Úgy gondoltam összegyűjtöm a tapasztalataimat a cukorbetegségről és megosztom. Talán másnak is ugyanazok a kérdései, mint nekem voltak. Mivel közben próbálom a Joomla! 3 rendszert is megismerni, amiben készül ez az oldal, ezért elég lassan haladok.

Comments powered by CComment